A „sima” élettársi és a házassági vagyonmegosztás közötti legfőbb különbségek

„Már 15 éve élünk együtt, közös a kassza, úgyhogy, ha szétmegyünk, minden fele-fele, nem?” – Ez az egyik leggyakoribb, egyben legveszélyesebb jogi tévhit, amely előfordulhat az élettársi vagyonmegosztás esetén.

Sokan élnek abban a hitben, hogy egy bizonyos idő – például 5 vagy 10 év – eltelte után a be nem jegyzett, „sima” élettársi kapcsolat vagyonjogi szempontból automatikusan házassággá minősül, és a vagyonmegosztás is eszerint zajlik. A magyar polgári jog azonban éles, sokszor markáns határvonalat húz a két életközösség közé. Nézzük meg, mi történik a közös vagyonnal egy szakítás, illetve egy válás esetén!

A házasság: Közös szerzemény, közös kockázat

A legegyszerűbb, ha a házassági vagyonjoggal kezdjük, mint viszonyítási alappal. A törvény szerint a házasság megkötésével (vagy a házasságot megelőző élettársi kapcsolat kezdetétől) a házastársak között vagyonközösség jön létre.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az együttélés alatt szerzett vagyon (legyen az ingatlan, autó, vagy egy bankszámlán lévő megtakarítás) főszabály szerint közös, függetlenül attól, hogy ki mennyit keresett, vagy kinek a nevén van. A válásnál az alapelv az 50-50%-os megosztás (a különvagyonokat – pl. örökség, ajándék – leszámítva).

Természetesen kivétel, ha a felek kötöttek házassági szerződést, mert ez esetben az ott rögzített szabályok érvényesülnek.

Az élettársi kapcsolat: Vagyoni elkülönülés

Ezzel szemben az élettársaknál a főszabály a vagyoni elkülönülés. A felek az együttélés alatt alapvetően önállóan szereznek vagyont. Amit az egyik fél a saját jövedelméből vesz, az az övé lesz. Nincs automatikus vagyonközösség.

Mi történik akkor, ha az élettársak közösen szereznek valamit, például együtt építenek egy házat? Szakítás esetén bármelyik fél követelheti a közös vagyonszaporulat megosztását. A hatalmas különbség a házassághoz képest az arányokban rejlik: az élettársak a vagyonmegosztásnál a szerzésben való közreműködésük arányában tarthatnak igényt a vagyonra. Ha ez az arány 70-30% volt az egyik fél javára, akkor a megosztás is eszerint fog történni, nem pedig fele-fele arányban.

Mi számít bele a közreműködésbe? A jog felismeri, hogy a pénz nem minden. A szerzésben való közreműködés arányának megállapításakor nemcsak a felek jövedelmét (fizetését) veszik figyelembe, hanem az úgynevezett „láthatatlan munkát” is. 

Ide tartozik:

  • A háztartásban végzett munka
  • A gyermeknevelés
  • A másik fél vállalkozásában végzett (esetleg ingyenes) munka

Ha a közreműködés aránya utólag semmilyen módon nem állapítható meg, a bíróság egyenlőnek (50-50%) tekinti azt – de idáig eljutni komoly küzdelem.

Természetesen az élettársak is köthetnek egymással vagyonjogi szerződést, melyben kiköthetik a vagyonszerzés szabályait.

Bizonyítás a bíróságon

Egy élettársi vagyonmegosztási per a bíróságon sokszor igazi rémálom, mert az élettársi viszonyra a vagyoni elkülönülés miatt egészen más bizonyítási szabályok vonatkoznak.

Képzelje el a helyzetet: egy 15 éves kapcsolat végén a bíróságon kell bizonyítania, hogy ki fizette a villanyszámlát, kinek a pénzéből vették a téglát a házhoz, és mennyit ér forintosítva az elmúlt évtizedben elvégzett vasalás és főzés. Ha nincsenek precízen megőrzött számlák, bankszámlakivonatok és egyértelmű papírok, a per évekig húzódhat, a kirendelt szakértők és az ügyvédek díjai pedig felemésztik a megosztani kívánt vagyon jelentős részét.

Mindez kiküszöbölhető egy vagyonjogi szerződéssel.

A megelőzés

Az ilyen méltatlan és anyagilag megterhelő viták elkerülésére ügyvédként két alapvető eszközt szoktam javasolni:

  • Ingatlanvásárlás a valóságnak megfelelően: Amikor az élettársak közösen vesznek ingatlant, hatalmas hiba rutinból, 50-50%-os tulajdoni arányt bejegyeztetni az adásvételi szerződésbe, ha valójában az egyik fél 80%-ot, a másik 20%-ot fizetett. A tulajdoni lap tükrözze a valós anyagi hozzájárulást!
  • Élettársi vagyonjogi szerződés: Ugyanúgy, ahogy a házastársaknál létezik házassági vagyonjogi szerződés, az élettársak is köthetnek ilyet. Ebben közjegyző vagy ügyvéd előtt, tisztán és világosan rögzíthetik, hogy ki mit hozott a kapcsolatba, és szakítás esetén hogyan fogják megosztani a közösen szerzett javakat.

A szóbeli ígéretek és a „közös kassza” illúziója az utolsó veszekedésnél szertefoszlik. Egy időben megkötött, szakszerűen megírt vagyonjogi szerződés vagy megállapodás nem a bizalmatlanság jele, hanem a felelős tervezésé. 

Ha élettársi kapcsolatban él, és szeretné jogilag is biztonságban tudni a vagyonát, vagy már megtörtént a szakítás és képviseletre van szüksége a megosztásnál, keressen bizalommal egy személyes konzultációra!